"Panaszkodott" a minap egy jóbarátunk, hogy tulajdonképpen szégyenli, hogy többet keres, mint a szülei és a tesója együtt. Továbbá, hogy sokszorosát keresi annak, mint egy tanár vagy orvos, beleértve a saját tanárait, és azt a professzort, aki éppen térdműtétet hajtott rajta végre. (Ó, nem egy delux fizetés az, csak tekintsétek az átlagos Mimoxos ajánlatokat.) Nincs is kifogása tehát az adók ellen, hiszen ez van, el kell tartani a többieket is. Ugyanez az ember, kb. 3 vagy 4 másodpercen belül tudna akár a Mimox Kft-n keresztül elhelyezkedni határon túl is – bárhol. Azaz, van egy világpiacon versenyképes termékünk, ami itthon nem olcsó mulatság – máshol viszont az.
Ajánljuk a döntéshozók figyelmébe, nem lehetne-e inkább a társadalmat alkotó egyéneket befektetési célpontnak kezelni, ugyanúgy, mint a többi nemzeti erőforrást, mint a föld, a víz, meg az olaj, ha lenne. Véleményünk szerint a földön, azaz az agráriumban is nagyobb lenne a marzs, ha olyan emberek irányítanák, akinek képzését befektetésként kezelte az állam, és úgy is tekint rá. Pl. megtérülési rátákat számol ki először, aztán folyamatosan karbantartja a befektetését. Ilyetén előállhatna az a helyzet, hogy sokan keresnének – nem IT-sok – a fenti illetőhöz hasonló összegeket – és még így is versenyképesek lennénk a világpiacon.
– Csudi –
A cikk szerzője:
