Infotanár Mentor Program avagy forradalom az IT oktatásban.

Itt az új tanév, és most akkor megírjuk mi is az az ITMP, azaz Infotanár Mentor Program. Zanzásítva itt a sztori, és muszáj tudnotok róla, mert az elmúlt másfél évben olyasmi történt, ami reményeink szerint egészen durván befolyásolja – kivételesen jó irányba – a magyar közoktatást, annak is az egyik szeletét, ami kedves számunkra: a (szakmai) informatika oktatását. Ha csak egy mondatot olvasol el, akkor ez a lényeg: 2016 szeptemberétől új kerettanterv lépett érvénybe a szakmai (tehát nem közismereti) informatika oktatásában Magyarországon.

Előzmények:

1. Megjelent egy csomó informatika tanár, hogy elege van, és ki akar menni az iparba, nem akar tovább tanítani. A skillsetje a legtöbbnek csapnivaló volt, tisztelet a kivételnek. A legtöbbjük ráadásul fásult volt és demotivált és nem csak az alacsony fizetés miatt. Tehát akkor adva van egy adag tanár, aki nem akar többé tanítani, de ha maradna se tegye, mert fásult és demotivált és szakmailag kérdéses kompetenciájú tanár ne tanítson már tényleg. De akkor mi lesz a gyerekekkel? (Értsd: mi lesz a jelöltbázisunkkal?) Milyenek azok, akik maradnak?
2. Kaptunk levelet informatika tanároktól innen-onnan, amelyben a következők szerepeltek:
   • Segítsünk számítógépet szerezni az informatika tagozatos diákok számára az iskolának, mert nem tudják leadni rendesen az anyagot (wtf?), illetve
   • Segítsünk számítógépet szerezni a szegényebb diákoknak, mert otthon nincs gépük, így nem tudnak otthonra IT házifeladatot adni (b+), illetve
   • Mint fejvadász elmennénk-e hozzájuk elmesélni, hogy mit is kellene tanítani, mert van egy olyan érzésük, hogy amit tanítanak, az totál nem kell a piacnak, és egy olyan érzésük is van, hogy amit viszont kellene tanítani, ahhoz ők nem értenek. (huh.)
3. Megkerestek minket, hogy a készülő új kerettantervet véleményeznénk-e, mert hát most új lesz az ún. szakmai informatikai középiskolai kerettanterv és mi, mint fejvadászok nyilván jobban látjuk, hogy a piacnak mi is kell. (Jó, hát ideje volt.)
4. Szembejött egy statisztikai szám: egy átlagos informatika tagozatos 30 fős osztályból ketten (2) azaz KETTEN akarnak informatikusok lenni. (Whaaaat?)

Mindezek párhuzamosan történtek. Ennek eredményeképpen, illetve együttműködve szakközépiskolai IT tanárokkal, a HTTP Alapítvánnyal (akik a legtöbb munkaórát raktak az egészbe) és az IVSZ oktatási munkacsoportjával,

elindítottuk az ITMP-t, ami azért jött létre, mert:

• Szeretnénk segíteni a tanároknak, hogy a radikálisan új tartalmú és szemléletű kerettantervet át tudják ültetni óravázlatokba, házifeladatokba, tanrendbe, szemléletváltásba az osztálytermekben. Tudjuk, hogy semmilyen, azaz semmilyen segítséget nem kapnak az államtól ehhez, de talán jobb is így… pénzt azért adhatnának.
• Nincs tankönyv, vagyishát nincsenek tankönyvek, és nincs is értelme tankönyvet íratni, mivel annyira gyorsan változik a technológia, hogy követhetetlen már, de azért valamilyen kapaszkodókat kellene adni. Szeretnénk segíteni nekik a tudásmegosztás gyakorlatának bevezetésében, és abban, hogy az akár 1000 magyar szakmai informatikatanár közösséget alkotva tudja használni egymás már kidolgozott, és nyilvánossá tett tananyagait. Ezáltal is elültetve a gondolatot, ami az Open Source világot vezérli, és amelyre amúgy jó lenne felkészíteniük a diákokat. Tehát ne annyit értsenek belőle, hogy ingyen van, hanem inkább azt, hogy ha valami nyílt, akkor azt valaki felelősséggel felvállalta, más valaki megkritizálta, és az egész együtt már biztosan sokkal jobb, mint amit egyénileg lehet alkotni. Tegyék a tanárok magukévá a gondolatot, és ebben segítsünk nekik, hogy szabad hibázni, szabad nem tudni valamit, és szabad kérdezni, és abból sem kell gondot csinálni, ha az egyik diák náluk jobban tudja. Mindig volt ilyen, mindig lesz ilyen, az lenne a jó, ha ez mostantól mindenképpen öröm- és energiaforrássá változna az osztályban.
• A tanárok döntő többsége nem ismeri a korszerű technológiákat. Nemhogy tanítani nem tudja, látni se látta, soha nem hallott róla, vagy csak legendákat. Tehát ezekről van szó, a teljesség igénye nélkül: Cloud, mobile, Embedded, DevOps, iOT, DataScience, Javascript, Python, NodeJS, AngularJS, ReactJS, Unity, Bootstrap, Xamarin, Scala, TDD, BDD, Scrum, Kanban, Trello, Jira, Slack, Bamboo, Docker, ElasticSearch, Jenkins, Chef, Ansible, Puppet, Git, Github, HTML5, CSS3, Sass, Less, R, AWS, Azure, CI, DI, DP, HyperV, VmWare, Android, és persze a .NET/C# és a Java. Tehát minden, ami szerepelni szokott a valamire való IT-s állásajánlatokban, na. Segítséget szeretnénk nyújtani abban, hogy ezekből minél többet minél gyorsabban maguk is el tudjanak sajátítani, illetve annak a képességét, amit a tekik minden nap kell, hogy gyakoroljanak a munkahelyen, hogy valami új dolgot elsajátítsanak, kábé minden nap.
• A tanárok döntő többsége soha életében nem dolgozott piaci szereplőnél, vagy ha igen, az húsz éve volt. Elenyésző azok száma, aki az iskolán kívül látott volna munkahelyet. Mint munkavállaló, totál nem mindegy, hogy mi van a fejében, amire fel szeretné készíteni a diákjait. És lássuk be, egy szoftverfejlesztő cég, aki jelenleg a piacon él és ügyködik, és még sikeres is, még nyomokban sem tartalmaz semmi olyasmit, amit ma egy középiskola. Sem külsőségeiben, sem döntési mechanizmusaiban, sem hozzáállásban, sem követelményrendszerben. Nosza, mutassuk meg nekik milyen is egy cég!
• A tanárok döntő többsége nem beszél angolul.
• Az informatika ugyan egy tantárgyként szerepel a közoktatásban és a neminfo szakos igazgatók és kollégák fejében, de azért lássuk be, nem igazán lehet sem érteni, sem nyomonkövetni egyszerre a cloudos üzemeltetést, a hálózatokat, a frontendet, meg az adatbázisokat, meg stb. Márpedig, köszönhetően az óriási tanárhiánynak, a legtöbb iskolában ugyanazok a tanárok tanítják ezt mind! Legyen a tanároknak kihez fordulniuk, és próbáljunk lobbizni annak érdekében, hogy legalább az érettségin ne az javítsa a hálózatos kérdéseket, aki az adatbázisost, és ne annak kelljen mentő kérdést dobnia a szóbelin programozásból, aki életében egyszer sem kódolt. Itt is nagyon fontos a közösség, a tudásmegosztás, ennek facilitálása, és személyes kapcsolatok megteremtése nagyon fontos feladat.

Az új tanterv végül is radikális változásokat hordoz magában,

például ki lett tiltva belőle a Pascal.

via GIPHY

…ezt egy kicsit hagyom még ünnepeltetni, saját családi okokból.

…tehát, végre (végre!) nem az lett figyelembe véve, hogy mi az, amihez a tanárok értenek, hanem az, hogy mi az ami kell. Vagy már végképp nem kell. De ne üssetek most még agyon, természetesen az egész arról szól, hogy NEM HAGYJUK a tanárokat cserben!

Továbbá, ahelyett, hogy algoritmus elmélettel kezdenénk, meg formál logikával, az első félév, azaz a kilencedik, úgy kezdődik, hogy hülyebiztos legyen, és persze úgy hívjuk, hogy “ráhangoló félév”. Mégpedig azért, mert a cél az, hogy MEGSZERETTESSÜK a szakmát, és nem az, hogy megutáltassuk! Azaz, az első félévben ismerkedés van a webes technológiákkal, Scratch és MIT AppInventorral, ez utóbbival ugyanis bármelyik gyerek működő mobilappot tud csinálni akkor is, ha éppenséggel pont azért van szakközépben, mert nem ment neki a matek eléggé ahhoz, hogy a gimi felmerüljön, mint opció. Itt egy pillanatra megállunk, és adunk egy kis magyarázatot. Ki is jelentkezik szakgimnáziumba, informatika tagozatra? Három féle gyerek: 1. (elenyésző számban) kis geek krapek, 8 évesen már feltörte… 2. (döntő többségében) fogalma sem volt arról mi is legyen belőle, ezért az osztályfőnök azt javasolta a szülőknek, hogy. 3. (igen, ne mereszd a szemed, de 5-10%) annyira gáz volt a felvételije, meg a hozott pontszáma, és általában a családi háttere, sőt, minekáltalkövetkeztében, hogy sehova nem vették fel, ezért a győri központ sorsolta az üres helyekre. Köztük vannak a diszkalkuliások is. (Ennyit az algoritmuselméletről.)

Szóval. A döntő jelentőségű lényeg: legyen sikerélménye, már az elején. Egy kis pici valami, ami neki is megy. Amitől nem szakad szét az osztály szeptember elsején a jókra, meg a futottak mégre. Az első félév az örömé, a kísérletezésé, a rácsodálkozásé, és a játéké. Legyen az Scratch, Legorobots, vagy csak a Wix-es weboldal összekattintása, és sok kicsi guglizás. A legfontosabb, hogy megszokják a netes keresést, és azt hatékonyan tudják csinálni. Hogy gyorsan kiszűrjék a releváns találatokat a nem relevánsaktól. Hogy megtanulják használni az erőforrásaikat, legyen az Facebook, Wikipedia, vagy Stackoverflow.

Az érettségiben a programozást kötelező Javaban vagy C#-ban megírni, iskolája válogatja, hogy melyik mellett döntenek. Kötelezően tanulnak OOP-t, és Javascriptet, webes technológiákat és olyasmit is, mint agilis szoftverfejlesztés. (Igen, igen, hogy tanít valaki Scrumot, aki sosem vett részt daily standupon, nem látott burndown chartot, sem story boardot, sem Jirat vagy hasonlót… És hogy tanít valaki projektmenedzsmentet, ha még sosem látott projektet?)

Aki úgy gondolja, hogy annyira érdekli, az pedig letöltheti az egyes kerettanterveket, de szeretném deklarálni, hogy csakis és kizárólag az olvassa el ezeket, aki hozzászokott a vogon állami stílushoz, biztosan kényelmes székben ül, kezében egy pohár sör és/vagy egy füves cigi, továbbá legördít a 40. oldalig minimum. Én szóltam.

Szoftverfejlesztő
Műszaki informatikus
Informatikai rendszerüzemeltető
Gazdasági informatikus
CAD/CAM informatikus
Infokommunikációs hálózatépítő technikus

Akár belenézel, akár nem, tudd, hogy mostantól minden szakon ugyanaz a tananyag programozásból, és mindegyikőjük tanul kódolni, tehát az üzemeltetők is. (Ez sok helyen sokkos állapotba hozta a tanári kart, mivel van, ahol erre egyszerűen nincs kolléga.) Illetve tudd, hogy a kerettanterv bizonyos részei azért vannak benne úgy és annyi óraszámban, mert másképp nem jön ki a teremigény, logisztika, ilyesmi. (Pl. a gyakorlati és elméleti órák elosztása mindenképpen logikátlan, de most ezzel kell beérni, legalább a tartalom OK. Nincs elég működő gép, na.) Vannak jogszabályi kötelező elemek, mint a munkavédelem, mert a jogszabály minden szakmára egyaránt vonatkozik (ld. szakképzési törvény), és nem tudtak eltekinteni attól, hogy az ipari hegesztő más szintű veszélyben forog, mint egy szoftverfejlesztő, mikor munkájához eszközt használ. Arra sem találtam magyarázatot, hogy számítógép összeszerelésre miért kell 36 órát szánni, mikor ugyanennyi óraszámot szánnak a komplett játékfejlesztés folyamatára, architektúrával, renderinggel, Unityval, fizikával együtt. (A DELL Latitude márkájú notebook-om disassembly videója a Youtube-on 12 perc. Megnéztem 4x, biztos, ami fix.)

A további részletekkel és a kapcsolódó OKJ-s (13. és 14. osztály) képzések rendszerével most nem untatom a nagyközönséget. Akit az egész mélyebben érdekel, azt szívesen látom fogadóórán ez ügyben. (De még mennyire.)

Mik történtek eddig, az elmúlt év folyamán?

• Csináltunk az egésznek egy weboldalt. Jó, hát nem nagy ügy, de azért az. Amit kiemelnék, hogy a programozás oroszlánrészét egy 10. évfolyamos gimnazista srác csinálta, Sisák Botond személyében, akire Frontend fejlesztés területén mindenképpen megdicsőülés, és rengeteg állásajánlat vár. A logót pedig Wolfgang Toechterle nevű dél-tiroli grafikusnak köszönhetjük, akinek semmi köze Magyarországhoz, de meghatódott az ITMP sztorin, és ingyen megcsinálta a logót, jófejségből.
• 40 tanárnak tudtunk eddig mentorhelyet szerezni, tehát céget, ahova kimehet, megismerkedhet, és akik segítik őt mindenféle szakmai jótanáccsal, segédanyagokkal, ki mivel. Ezt a számot kell feltolni 1000-re.
• A tanárok közül a keménymag megalapította az Infotanár Meetup-ot (Így neveld az infósodat!), ahol előadásokat tartottak piaci szakemberek tanároknak Kanbanról, Trellóról, O365-ről, Google állásinterjúról, DevOpsról, HW termék fejlesztéséről, a Leage of Legends Big Datájáról és konkrét meg a nem konkrét démonairól, HTML/CSS praktikákról, Scrumról, programozás-oktatás gyakorlati praktikáiról. De nem csak előadás volt (lesz), hanem annak átbeszélése, hogy mindezt másnap hogyan használhatják, azon kívül, hogy a Neumannban azon a héten az adatbázis-dolgozat data set-jében fura alakok szerepeltek, mint Zed, Warwick, Xayah, Illaoi. 🙂
• Csináltunk a tanároknak Facebook oldalt, ahol már tavaly is bőszen ment a tudás-, információ- és tansegédlet megosztás keresztbe-kasul az országban, legnagyobb örömömre. Volt itt házifeladat, vizsgafeladat, dolgozatíráshoz ötlet- és segítségkérés, fantasztikus, hogy valaki megcsinál valamit Zalaegerszegen hálózatokból, és azt használni tudják Szegeden is, vagy fordítva. A kedvencem ez: “Hálózati ismertek tantárgyat tanító kollégák, szakmabéliek! Összedobtunk egy “light”-os videót a padavanoknak a kollégámmal… Kérnék kritikát minden szinten, főleg a rossz szakmai kifejezések irányában. Előre is köszönjük a hozzászólásokat!” Ez annyira egyszerű, és máshol olyan jól bejáratott, hogy most biztos néztek magatok elé, hogy miért örülök ennyire mint a tejbetök, de az van, hogy tanáréknál nem szokás “máséból” dolgozni, úgy vettük észre, hogy totál újdonság. (Ez egy zárt csoport, csak tanároknak és mentoroknak.)
• ~400 tanár vett részt HTML5/CSS és 100 fő Java oktatáson, köszönhetően a Netacadémiának, és a HWSW.hu-nak. Nagyon-nagyon sikeres volt! Örök hálánk!
• Sok cég ajánlott fel ilyen-olyan szponzorálást, programozó verseny támogatására, egész napos gyárlátogatásra, sőt, felszerelés kiegészítésére is.
• Volt mentor, aki ki is ment a tanár iskolájába, és órát tartott, nem is egyszer! (Rigó Tamás, köszönöm ezúttal is!)
• Volt szakértő, aki hajlandó volt leülni egy tanárral, és végigvenni vele egy egész technológiát (Kaiser László, köszönöm!)
• A Budapest Startup Safari szervezőinek köszönhetően több tucat tanár és velük pár száz diák (Tatabányától Aszódon át Debrecenig) vehetett részt a rendezvényeken ingyen és látogathatott el a high-tech cégekhez, valószínűleg örökre beleszerelmesedve a Virtual Reality világába. (Kovács Peti, köszönöm!)
• A Craft Conference Budapest szervezőinek köszönhetően két kiváló bizonyítványú, szorgalmú, programozó-szakos végzős diák a Szegedi Gábor Dénes Szakgimnázium tanárainak ajánlásával elájulhatott és megilletődhetett az AWS, F-Secure, MIT stb. atyaúristeneinek előadásán. (Felhőbácsi, köszönöm!)
• Motiváló előadásokat tartottunk három budapesti, két szegedi és két debreceni középiskolában több száz diáknak, illetve számos tanárnak mindenhol, hogy egy pillanatra se felejtsék el melyik a legszexibb szakma a világon, ami ráadásul egy ideig még nem hal ki és tutira lesz belőle kenyér az asztalra. Vagy hát inkább sajtos croissant.
• 60 fő informatika tanárral folytattunk mélyinterjút az eddigi tapasztalatokról, problémáikról, nehézségeikről, ebből lehetne egy szociológiai tanulmányt is írni, de az majd máskor. Még 200+ hátravan.
  Ízelítő:
  “Múlt héten nagyon jó volt.”
  “Miért?”
  “Mert múlt héten tudtunk haladni a tananyaggal.”
  “Hogyhogy?”
  “Volt net.””Nem tudom, minek kell nekem Linuxot tanítani. Egész életemben Windowsos voltam.”
  “Dehát minden operációs rendszert tanítani kell, nem?”
  “De. De nincs kedvem hozzá. Nem az én világom. Elvagyok én nélküle.”

  “Az a baj, hogy minden angolul van.”
  “Segítene esetleg, ha szereznék valamiféle segítséget az angoltanuláshoz?”
  “Ne vicceljen már. 63 éves vagyok. Ez már nem fog menni.”

  “Észrevettem, hogy mostanában olyan suták. Elejtenek mindent, kiesik a kezükből… Szóltam is a testnevelő kollégának, hogy nézzen már utána, lehet-e valamit csinálni.”

  “Novemberben jöttem rá, hogy azért nem követik, hogy a bal felső sarokban lévő menüből válasszák ki ezt meg ezt, mert nem tudják melyik a bal meg a jobb.”

  “Reggelente olyan éhesek. Szoktam nekik tejet vinni. Az jó, mert fehérje.”

  “Nálunk be van tiltva az okostelefon napközben…. Voltak balhék… [….] Furák ezek a mai gyerekek. Szelfiket csinálnak, mindig a WC-ben! A WC-ben! Maga érti ezt? Miért jó az nekik, ha a WC-ben készítenek magukról képet?”
  “Esetleg talán, ha nem lenne betiltva az okostelefon…”
  “Tényleg. Mond valamit.”

  “Hány tanórája van összesen egy héten?”
  “26.”
  “Jó, de összesen.”
  “Ja, összesen 43.”

  “Most már komolyan specializálódni kellene. Ha engem most bedobnának a hálózatokba, meg lennék lőve… Sokszor már azt sem tudjuk, hogy mit nem tudunk.”

  “Hiába okos a gyerek, neki az nem baj, ha egyest kap. Az nem szégyen. Fogalmam sincs mivel motiváljam.”

  “Azt látják, hogy a szülők hiába tanultak, hiába dolgoznak, aztán végül minden hónapban kuporgatnak. Akkor meg minek teperni?”

  “Nem tudom eldönteni, hogy milyen mélyen kellene belemenni a dolgokba… Mit jelent az, hogy valaki Javaban tud programozni? Mi az elvárás? Hogy lehet ezt mérni?”

Kik vettek részt eddig a mentorálásban, kiknek vagyunk örökre hálásak?

Az első fecskék: Doctusoft, SearchExplained, Liligo, JustDoo, Dolphio, Gizmodo, Atos, iMind, PoweredNow, P92, Epam, Hand-in-Scan, Cloudera, Dexter, Jószaki, Webstar, GamesForBusiness, OTT-One, és sok egyéni szakember, aki előadást tartott, elérhető volt szakmai kérdésekben. A legnagyobb köszönet pedig a Netacadémiának jár, amely irgalmatlan felajánlásával lehetővé tette száz meg száz tanárnak, hogy ingyenesen végezhesse el szakmai tréningjeiket. [földreborulós szmájli][még egy]

És most jön a lényeg, TE MIT TEHETSZ?

Először is segíts. Segíts bármiben, ami a fentiekhez kapcsolódik! Fogadjatok a cégetekkel tanárt, vállaljátok el legalább egyetlen egy ember mentorálását, annak tudatában, hogy az illető biztosan több száz diákot tanít. Nem intézményi kapcsolatokról beszélek, nem az iskolát kell támogatni, hanem a tanárt, személyében. Mutassátok be a cégeteket, hogy dolgoztok, milyen eszközöket használtok, hogyan specifikáltok, hogyan osztjátok be a munkát, hogyan dolgoztok csapatokban, hogyan kódoltok, milyen nyelven, milyen módszertannal.

Ezt töltsd le, olvasd el, add oda a cégvezetődnek, nagyon rövid, becsszó!
Same in English
Gyakorlati lépések

Itt lehet mentornak jelentkezni, és cégek jelentkezését várjuk. Egyéni mentorok is jöhetnek, de ott nincs (még) kidolgozott program.

Jelentkezz előadást tartani, akármilyen tech témában a meetupra. A Meetupot streamelni szoktuk FB-n, így a vidéki tanárok is részt tudnak venni online, és kérdéseket tudnak (és szoktak) feltenni.

Jelentkezz szakértőnek, akármilyen technológiából, ha van kedved akár random kérdések megválaszolására, ha egy tanár éppen óravázlatot állít össze, vagy házi feladatokon töri a fejét.

Ha mindezt vidéken olvasod, Győr, Miskolc, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Szombathely, Sopron, Békéscsaba térségében, ezeken a területeken nagyon rosszul állunk kapcsolatrendszerrel, információval, szükségünk van vidéki koordinátorokra, önkénteseket keresünk! (Feladat: guglizás, telefonálás, cégekkel egyeztetés.)

Szólj, ha a céged vagy te kisebb-nagyobb összeget fel tudnátok ajánlani. Ez arra kell, hogy a vidéki tanárokat tudjuk fővárosi programokra utaztatni! Néhány ezer forint már sokat segít, az pl. lehet egy vonatjegy Debrecenből! (A felajánlással a HTTP Alapítványt támogatjátok hivatalosan, ami egy non-profit szervezet, tehát nem a Mimox Kft-t természetesen.)

Megköszönné minden iskola, ha tudnál Te, vagy a kollégákkal együtt a csapatod lego robots / arduino stb. szakkört tartani, illetve ha támogatnátok egy iskolát egy készlettel, illetve, ha megtanítanátok a helyi tanárt az alapokra, hogy tudja folytatni a gyerekekkel. 100e Ft körül van egy ilyen készlet. (Ha ilyet tennél, pénzt ne adj, azt nehezen tudják kezelni, nyilvántartani, nincs jelenleg saját hozzáférésük a számláikhoz, inkább magát a készüléket adjátok át. Jelentkező tanárok és iskolák listája nálunk.)

Ha van közöd a vogonokhoz és át tudsz adni egy-két kérést, vagy Te magad vagy döntéshozó ezekben az ügyekben, intézkedj kérlek pár konkrét dologban:
– lehessen a céges látogatást a továbbképzési időkeret terhére elszámolni. A tanárok itt együtt kódolnak a szakemberekkel, vagy figyelhetik meg a szervereket és konfigurálásaikat, ez tényleg szakmai továbbképzés. (Nincs is ugyebár minisztériumi vagy szakképzési centrumi informatikai témájú kredites továbbképzés, pedig rendelet az van rá, hogy kell, de Te ezt úgyis tudod.)
– legyen már teljes az internetelérés, jó minőségben, a tantermekben is, az úristenit nekije, de ne csak a belvárosban, hanem a XIII. kerületben is, meg Balassagyarmaton is, meg Nyékládházán is, amindenit. (Oda kell menni, lemérni, jó? 600 intézményről beszélünk.)
– legyen már teljes a számítógépellátás, de tablet is tökéletesen elég, 40-50e Ft / db, legalább az informatika szakos iskolákban, az úristenit nekije, amindenit.
– lehessen már érettségi feladatsor kidolgozásáért több mint 15 ezer forintot keresni, nem kell annyit, mint egy …. na mindegy, csak tényleg ne 15 ezret már. Így akkor kaphatná a feladatot olyan, aki ért hozzá, illetve aki közben nem hal éhen. Meg ez NEM EGY EGYEMBERES feladat. Köszi.
– menjen már körlevél az igazgatóknak, kissé elmagyarázva, hogy az informatika tantárgy NEM EGY TANTÁRGY, minden évben változik, egy IT tanár sem érthet minden részéhez, és ez nem olyan, mint a történelem, ahol a rómaiak jövőre is azt fogják csinálni, mint tavaly, és nem matematika, ahol a másodfokú megoldó képlet azért nem változik SOHA, mert be van bizonyítva, hogy az máshogy nem lehet. Érted.

Segíts kitalálni, hogy mi legyen a közismereti informatikát oktatókkal, ott ugyanis nincs még új tanterv, viszont van jelentkező tanár bőven az ITMP keretein belül. Ötleteket a mailboxomba kérek! FYI, ott is készült új kerettanterv, és az utolsó információink szerint a döntéshozók asztalán van. Ez ugyebár az, ami minden általános iskolást és gimnazistát érint, illetve azokat a szakgimnáziumi és szakiskolai diákokat, akik nem informatika tagozatosok. A tanárok viszont már most szívesen túl lépnének az egyelőre kötelező Word/Excell/PPT világmegváltáson, és van aki titokban digitális biztonságot, meg instagramozást is tanít, de a többség még végigtolja a majdnem minden gyerek által elszabotált és velejéig unalmas órákat, kábé nulla impacttal. Vagyis de. Egy csomóan ettől azt hiszik, hogy ezt nevezzük informatikának, és aki informatikus, az biztos Excellezik egész nap, vagy ilyesmi. Tehát legyen már a szakmának valamiféle megszerettetése ezekben a körökben is, leginkább általánosban. (És innen is meglengetjük a kalapunkat a Skool csapata felé, elismerő füttyögő hang kiséretében.)

Nos, ennyi.

Sikerekben gazdag, boldog új tanévet kívánok. Kitartás a tanároknak, jövünk, segítünk. Kitartás a gyerekeknek, tiétek a jövő, mars gondolkodást tanulni!

-Csudi-