Itt a folyt. köv. arról a bizonyos munkaerő hiányról

Úristen, több mint egy év telt el…

Ígértem a folytatást arról, hogy mit gondolok az IT munkaerőhiányról, és azt hittem tényleg meg is írom azonnal, de aztán elragadtak az események, nem is akármilyenek, és részben össze is függnek ezzel az egésszel. Hát szóval szorri vagyok, na. De az ígéret szép szó, így megtartom. Vigyázat, lehet, hogy tl;dr leszek.

A megoldásról akartam írni. Hogy mit is gondolok kivezető útnak, tekintettel a jelenkor már-már hisztérikus méreteket öltött IT munkaerőhiányára. Az “IT”-t majdnem kihagytam, mert mára már teljesen mindegy, hogy szoftverfejlesztőkről, gépészekről, pincérekről, varrónőkről beszélünk-e, mindenki hiányzik. (Ezutóbbi a kedvencem. A tavalyi év egyik botránya, hogy Nógrád Megyébe Mexikóból hozatott egy multi a saját másik gyárából besegíteni 19 munkavállalóját, mert valami határidős meló volt és kizárt dolog ennyi embert felvenni varrni, továbbá hiába van ott 20-25%-os munkanélküliség, azok szakképzetlenek, illetve ami eddig a helyiekkel készült, abból sok volt a selejt. Így a vendégmunkás varrónők betanítani jöttek a helyieket.)

De vissza az IT-ra. A múltkori cikkben megírtam, hogy miért nincsenek. Mert 1) nem jelentkeznek elegen IT szakokra, mert 2) ha mégis jelentkeznének, akkor is ötször ennyi is kevés lenne egyszerűen a megnövekedett igények miatt és persze 3) mert elmennek innen. Most arról szeretnék értekezni, hogy mit kellene tenni rövid-, közép- és hosszútávon, hogy valamelyest enyhítsünk a dolgokon. Talán nem is lesz meglepetés, mert elemeiben itt-ott már megemlítettem a tennivalókat. Itt említeném meg, hogy amit itt írok, az elsősorban lobbizás kérdése az állam felé, mert igazából egyéni szinten, céges szinten vagy szakmai szövetségek szintjén nehéz stabil megoldásokat kitalálni, bár nem lehetetlen KÁRENYHÍTENI. Ez utóbbira nagyszerű példa maga a piac, ami – ha békén hagyják – magától megoldja a hiány okozta problémákat: Magyarországon is megszülettek a bootcamp-ek, azaz a programozási gyorstalpalók szakmaváltóknak, illetve számos civil szervezet és cég vágott bele az ige terjesztésébe, mint például a Skool vagy a Telenor Hipersuli programja, vagy a National Instruments iskolákat szponzoráló, robotvásárló projektje. Vagy a Mimox Kft saját kezdeményezése, ami az Infotanár Mentor Program.

Rövid távon:

1. Radikális népszerűsítési ÉS felvilágosító kampányba kell kezdeni, hogy mit  jelent ez a szakma az egyénnek, mit a társadalomnak, mit az államnak: stabilan jó életszínvonal, multiplikátor hatás, GDP turbózás. Egyes számítások szerint 270 millió forintot jelent alsó hangon egy IT-s a GDP-nek, adói és járulékai okán, de fontosabb szerintem, hogy 7 IT-s már létrehoz egy nem IT-s pozíciót. El kell magyarázni a népnek, hogy a “nagyon-közeljövőben” ha egy jogász nem ért az informatikához, akkor nem lesz jogász. És így van ezzel a többi szakma is, ide értve a traktorosokat IS. A felvilágosítást persze leginkább a szülők felé kellene kommunikálni, és az állam szerepe itt az, hogy adjanak pénzt óriásplakátra. Tudjuk, hogy 3-4 milliárd forintból irgalmatlan gondolkodási változásokat lehet eszközölni, 20-ból meg aztán még aztán. (Szintén letesztelve.) Minden random vizsgálatom eredménye jelenleg az, hogy a szülők még mindig a jogász-orvos-közgazdász szentháromságban látják az egyedüli üdvözülést a jó képességű, és felsőoktatásba készülő csemetéjük számára. (Lásd még botrányos ponthatárok.) De ez persze csak azokra a szülőkre vonatkozik, akik tudatosan akarják valamerre terelgetni a gyermeküket. Tehát a kommunikációt az osztályfőnökök felé is eszközölni kellene, ez pedig egyszerű, és ingyen van. Menjen már egy körlevél emailen a “központból”, a mindenit nekije.
   Felmerül persze a kérdés, hogy mi legyen a nem túl jó képességű gyerekekkel? Lehet nekem esni, de szerintem ilyen nincs. Olyan van, hogy demotivált, fásult, érdektelen gyerek, illetve az őt tanító demotivált, fásult és érdektelen tanár, meg olyan, akinek a képességeiben a közvetlen környezete nem hisz, esetleg telebeszélik a fejét azzal, hogy “neked úgy sem megy a matek, ne erőltessük hát” – na az ilyet én kettőtől öt évig terjedő kategóriába raknám, izibe. Átlagosan havonta 1 olyan jelöltet interjúvolok, akivel ez konkrétan megtörtént. Tehát, hogy NEM MERT műszaki pályára jelentkezni, és ez akár 10 évébe is került, pedig mindig is azt akarta – titokban. A dolog független az illető nemétől, azaz mindkét nemmel előfordul, mielőtt még más irányba terelnénk a dolgokat. Tehát mi legyen velük? Természetesen hosszútávon a teljes oktatási rendszer gyermekközpontúvá tétele a megoldás, de rövid- és középtávon is be kell avatkozni. Át kellene tekinteni, hogy aki általános iskola felső tagozatán éppen egyre lejjebb csúszik, jegyekben, hiányzásban, stb. az hol van, miért van, mik a körülmények. Igen, őrülten hangzik, de meg kell kérdezni a tantestületeket, hogy hol látnak krízist. (Itt ez a csudás tökéletes központosítás, még egy riport már nem fog fájni…) És ha kell, menjen pénz, kaja, tanoda, pszichológus, MOST. Igen, kaja is. Nehéz úgy koncentrálni, ha éhes vagy, és most nem populista lózungokat akarok harsogni, hanem konkrétan tudok esetekről, amikor a tanárok visznek be TEJET az osztálynak, hogy menjen be valami fehérje… (Pest határától 30 km-re, középiskolában.)
2. Lazán csatlakozva az előző bekezdéshez, az érettségi pénzbe kerül, ha valaki nem előszőr probálkozik. Nos, van aki nem tudja megfizetni!!!! Legyen egy rendszer, ahol lehet látni, hogy egy diák emelt szinten érettségizne, de magát az érettségit nem tudja anyagilag állni, lehessen “örökbe fogadni” egy ilyet, valamilyen nyilvános felületen, és adakozni. 32e Ft az emelt szintű érettségi, hátha valakinek megér ennyit egy diák, aki nem adja fel. (Minden fűszálért lehajolunk jeligére.)
3. Könnyített munkavállalási- és tartózkodási engedély ügyintézés a hiányszakmákban BÁRMELY ország állampolgárai számára, és hát ilyen az informatika. De könyörgöm, ne a végzettséget nézzék, mert a bamba ügyintéző megtagadja az engedély kiadását egy network engineer végzettségű embernek, mert nem az van odaírva a diplomára, hogy informatics (!) engineer*. (Letesztelve. Azaz megtörtént.) Vagy valaki szóljon odabent, hogy mi minden lehet informatika. (Például a Computer Science, csak súgok.) Szóval itt van a brazil pályakezdő srác, akivel nem tudunk mit kezdeni, mert nem tud magyarul (ez még OK), mert pályakezdő (ez is még OK), és mert nincs munkavállalási engedélye. Márpedig félévnyi és többszázezer forintos ügyintézést nem vállalhat fel egy átlag cég, meg nem is vár ennyit az ifjú brazil, hisz más országok meg tárt karokkal várják, úgyhogy itt a dolog megáll. (Ennyibe kerül egy szakosodott ügyvédi iroda / expat szolgáltató, nélkülük meg elveszíted a csatát a vogonok ellen.)**
4. Szólni kellene Parragh Lászlónak, a Kamara elnökének, hogy üljön le velem egyet kávézni, mert elmagyaráznék neki ezt-azt. Például azt, hogy a kis- és középvállalkozóknak miért is nem jó sem rövid, sem közép, sem hosszútávon az, ha csak valamilyen konkrét dologhoz értő embereket képzünk. Tényleg szívesen elmagyarázom, mivel én is kis- és középvállalkozó vagyok, és az ügyfeleink is azok, döntő többségükben. Azt is elmagyaráznám, hogy miért járnak jól a kis- és közepes magyar vállalkozók a gyorsan tanulni tudó, önképzésre képes, rugalmasan gondolkodó és önálló, felelősséget vállaló ifjú dolgozókkal. (Én ezt vérkomolyan gondolom. Fizetem a kávéját. Valszeg így is, de tegyük hivatalossá.)

Középtávon:

1. Közismereti informatikai kerettanterv azonnali módosítása az általános- és középiskolákban, most, hogy a szakmai informatikai kerettanterv már módosítva lett, és 2016-ban bevezetésre került a szakgimnáziumokban. (Na ezt nem mindenki tudja, és erről szól az Infotanár Mentor Programos blogposztunk.) Ami a lényeg, hogy a “digitális bennszülött” fogalom tényleg mindenkire vonatkozhasson, ne csak hipszter családok kölkeire. Legyen kötelező és átfogó jellegű a digitális eszközök használata az oktatásban – és nem csak az informatika órákon, hanem a töri órán is, meg irodalom órán is. kódolás megszerettetése kezdődjön minél előbb. Lehetőleg általános iskolában. Insider info, hogy VAN már egy elkészült kerettanterv, ami illeszkedik az IVSZ féle Digitális Oktatási Stratégiába, és a döntéshozók asztalán hever aláírásra várva.
2. Nagyszerű eszközök vannak már most is oktatási célra, itt a források leginkább az angol nyelvű dokumentációk és segédanyagok lokalizálására kellenének, azaz magyar nyelvre ültetésére. Mégpedig azért, mert a kisgyerekeken kívül a tanárok sem tudnak angolul, eléggé sajnálatos módon. (És kellene pénz legalább az informatika tanárok angol továbbképzésére, vagy legalább arra, hogy a kötelező továbbképzési keretüket felhasználhassák angol nyelvtanulásra, ha már igazi szakmai továbbképzést nem igazán nyújt a minisztérium.)
3. Aztán itt van például a Lego robots készlet, amit nem tudnak megvenni az iskolák, mert drága. Mármint nem drága, csak nekik drága, és nem is rendelkezhetnek maguk semmiféle pénzről, hiszen minden a Klikkeken, meg a Szakképzési Centrumokon keresztül megy. Tehát.  Összesen 492.800.000,-Ft-ra lenne szükség ahhoz, hogy minden általános iskola kaphasson egy ilyet. Innen derül ki, hogy hány iskola van. (Az óvodákat le kell vonni.) És hát egy programozható robotkészlet ára 176 dollár. Itt van erről egy összefoglaló cikk. (Persze semmi nem tiltja meg NEKED, hogy vegyél egy ilyet – te vagy a céged -, és add oda egy sulinak, és persze ajánld fel a segítségedet a helyi infotanárnak a betanuláshoz.) Ez pedig itt a példamutató magatartás, figyelem, önfényezés következik :D. A Mimox Kft vett egy programozható robotot a BGSZC Katona József Szakgimnáziuma számára, méghozzá őt, de rózsaszínben is kapható:
   

   BGSZC Katona József Szakgimnáziumának infotagozatos tanári kara és az igazgatóasszony, +Csudi

    

4. Távozott emberek visszacsábítása, méghozzá olyan imázzsal, hogy egyszerűen “túl cool, ahhoz, hogy ne itt legyek”. Pénzzel, meg nemzeti érzésekkel, meg ilyesmivel nem fog menni. (És nehogy valaki imázsfilm készítését határozza el, vízilabdával meg túró rudival!) Viszont, ha itt lehet a cutting edge technológiákat nemhogy kipróbálni, de kitalálni is, az már valami. Ehhez leginkább egy technológia-barát környezet kellene, gyere vissza Uber jeligére. Tehát támogatni kellene minden olyan vállalkozást, startup-ot, amely high tech megoldásokkal próbálkozik, és a támogatás alatt nagyon konkrétan azt értem, hogy NEM SZÓLUNK BELE. NEM ÁRTUNK NEKIK. NEM TESZÜNK KERESZTBE. Nagyon szeretném felhívni a figyelmet, hogy semmiképpen nem tartom jó ötletnek az ilyen-olyan Jeremy alapokat, meg EU-s forrásokat. Jelenleg, ha egy ötlet tényleg jó, akkor meg fogja kapni a pénzt rá piaci befektetőktől. (Azonban lehetne tanítani a közösségi finanszírozáshoz jutást az iskolákban, legalább osztályfőnöki órákon említve.) Szvsz az állami milliárdok csak ártanak. Sosem lesz az állam, vagy az általa kijelölt akárki annyira okos és bölcs, mint maga a piac, amit kizárólag, tisztán és transzparensen csakis a profit érdekli, semmi más. Az EU-s K+F pénzek elherdálásáról már nyilatkoztam egyszer nyilvánosan. Azóta eltelt 3 év, és idén újra belefutottam olyan projektbe, aminél uniós pénzből kifejlesztettek egy nagyon jópofa, működő technológiai megoldást, és aztán nem csináltak belőle terméket, azaz három fejlesztő jóllakott, meg a pályázatíró cég, és ennyi. Az EU-s pénz nevű szerről le kellene már jönni, bár lehet, hogy nemsokára lelöknek minket. Szeretném, ha mi lennénk Európa technológiai nagyhatalma, és nem az észtek. 1992-ben Tallinnban jártam, és az egyik kocsmában mikor meghallotta egy fószer, hogy magyar vagyok, csillogó szemekkel nézett rám, és közölte, hogy “Mi akarunk lenni kelet Budapestje!”. Ezt egyébként a kocsma miatt mondta, ami kábé az egyetlen hely volt ott, ami méltó volt a budapesti Fregatthoz, és az illető tudta, hogy van ám nálunk még Tilos az Á is, meg Razzia, meg Fekete Lyuk. Én akkor majdnem elolvadtam a büszkeségtől… Most én mondanám neki, hogy “Mi akarunk lenni a közép Tallinnja!” vagy valami ilyesmi. Azt hiszem pedig, már majdnem sikerült, mert már majdnem elindultunk jó irányba még marha régen (“szolgáltató, online állam”), és ha csak azt vesszük, hogy mekkora tudással, tapasztalattal, kreatív energiával rendelkezik az a 6000+ IT szakember, akit én személyesen meginterjúvoltam, akkor muszáj azt hinnem, hogy sikerülhet is. Az ennedik újratervezés és kínkeservek után és közben, de hát itt találták ki először, hogy legyen egy online ügyintéző hely állampolgároknak, hogy ne kelljen nagyon sokat sorban állni. Az okokról talán ZKL tudna mesélni, hogy anno ez hogy volt, vagy kinek jutott eszébe, vagy ki sugdosott a nem tudom már melyik kormánynak a fülébe, de az én fülembe anno ZKL sugdosott, méghozzá azt, hogy mit látott Szingapúrban. És ez az anno, az a 90-es évek vége felé. Kiszámolták, hogy mennyi időt töltenek az állampolgárok átlagosan az állammal való interakcióval, pl. igazolványok beszerzésével, és megszorozták a minimálbérrel. Kijött egy irgalmatlan nagy szám per év. Innentől csak meg kellett csinálni a világ legjobb e-ügyintéző portálját, ami 1996. június 28-án el is indult. Az a vicces, hogy a magyarorszag.hu nem olyan nagyon soká debütált, csak nem tekinthető a világ legjobbjának, de még előzhetünk.Ha mi lennénk Európa Észtországa Észtország helyett… Izé nem. Ha mi lennénk Európa igazi Magyarországa Magyarország helyett, akkor tutifixen ideömlene a sok geek. Budapest gyönyörű, a romkocsmák működnek, most már csak az kell, hogy legyen jó az imázsunk. Miszerint ez itt jó hely arra, ha itt akar valaki élni, letelepedni, izé, bevándorolni vagy simán csak hazajönni.Ahhoz, hogy idejöjjenek, hazajöjjenek, kellene egy kis nyugalom. Egy unalmas hét, amikor nem történik semmi a politikában. Kellene egy olyan gazdasági környezet, ahol mindenki biztos lehet abban, hogy adminisztratív eszközökkel nem fogják gátolni a vállalkozásában, és biztosan nem lesznek olyan jogszabályok, amik konkrétan bezáratják a boltot. Minden jogszabály és rendelet ilyen, ami drámai tételeket tartalmaz. Nem baj szerintem, ha X indokolható okból emelnek meg egy adótételt, és az X indoklás ráadásul nyilvános, csak az emelés nem legyen több mint 1-2%. Mint ahogy a csökkentésnek sem kell többnek lennie, mint 1-2%. A biznisznek nyugi kell. A biznisz semmi mást nem utál jobban, mint a rizikót, a kiszámíthatatlanságot. Ha pl. mostantól SEMMILYEN gazdasági szabályzat nem változna se erre, se arra, a piac alkalmazkodna, és begyógyítaná a sebeket. Szokta. Ha valami nincs, és kell, akkor lesz. Ez a kapitalizmus lényege. (Esetleg akkor is lesz, ha nem tudjuk, hogy kell, de az más tészta.) Mondok egy példát. Komolyan gondolkodunk egy bizonyos üzleti ötlet megvalósításában. És hónapok óta képtelenek vagyunk meggyőződni arról, hogy nem lesz-e valamilyen rendeletváltozás, amitől összedőlne az üzleti tervünk. Nem, nem a piactól félünk. Az államtól.Mindenesetre mi is csináltunk hazahívó imázsfilmet, biztos, ami fix. :)))) (Köszönjük a Pilisbirds Ensemble segítségét a hanganyaghoz.)

Hosszútávon:

1. Átfogó oktatási reform. Nem fogok itt most megemlékezni a nálam sokkal bölcsebb oktatáskutatók mindenféle elemzéseiről, egyszerűen a világ nagyobbik fele ért egyet azzal, hogy az oktatás a leggyorsabban és legstabilabban megtérülő nemzeti befektetés, és, hogy akkor jó, ha kiválóak a pedagógusok benne, akik jól meg vannak fizetve, a gyerekek meg élvezik az iskolába járást. Ha jól megfizetik a pedagógusokat, és nincsenek megélhetési gondjaik, és ez egy vonzó pálya, akkor sokan jelentkeznek, márpedig akkor lehet válogatni. Ha rajtam múlna, nem tennék különbséget az általános meg a középiskolai tanári bérek között, hiszen minden szinten iszonyú fontos a jó minőség, csak minden életkorban mások a működő pedagógiai módszerek. Ennek alapján a pályakezdő pedagógus béreket felhúznám bruttó 400ezer Ft-ra, hiszen ennyit keres a nem túl szenior frontendes is, nehogy már a tanár kevésbé legyen fontos. Márpedig, stressz-mentes, mosolygós, vidám tanárok nélkül bajosan élvezi a nebuló az iskolát. És ne hadováljunk össze-vissza mindenféle pótlékokról, meg helyettesítési díjról, meg életpályaanyámkinnyáról, meg melyikminimálbérhez igazításról. A tanár keressen kurva jól. Kész. Jobban, mint bárki, bármilyen állami állásban. Ez a társadalom érdeke. Gondoljunk bele. Ha minden gyerek pöpecül végezné az iskoláit, és még jó kedve is lenne, az ország termelőkapacitása a magas hozzáadott értékű területeken megsokszorozódna, ami ki is termelné a magas tanári béreket, és elindulna a spirál felfelé. Tehát először kell egy befektetés. Megismétlem. 2017-ben egyetlen pedagógus se kezdhessen 400 bruttó alatt, és akinek van már 20 év szakmai tapasztalata, az érje el a 7 számjegyet. tudom, hogy ez irgalmatlan sok pénz, de még egy különadótól sem zárkóznék el, ha transzparensen vezetve lenne, és lekérhető lenne az összes adat, és látnák a nettó adóbefizetők, hogy ez a pénz biza ide megy. Ugyanis ekkor megindulna szerintem a legeslegjobbak jelentkezés-cunamija. Ami pedig a tartalmat és a formát illeti, nos, nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csak lemásolni, igen, akár spanyol oktatási innovációkat is! (Most azt hittétek a finnekkel fogok pedálózni. Nos,nem. Itt egy gyűjtemény a világ minden tájáról.)
2. Nemzeti kódoló szerda című mantrámat már régóta hajtogatom. (Erről ld. külön blogposztomat majd.) Legyen egy közös kulturális élménye az összes gyereknek, de ne az, hogy meghalt a főhős, illetve családtagja a kötelező olvasmányban, hanem az, hogy enter és lefutott és mükszik. Szóval az van, hogy mindenki simán tudomásul veszi, hogy sírva vígad a magyar, meg nekünk Mohács kell. Kell a francnak. Siker kell. Sikerélmény, minden mennyiségben, minden gyereknek. Bátorítás, hogy próbáld meg, sikerülni fog! Ha nem, akkor próbáld meg még egyszer! Szóval az lenne a jó, ha minden diák tanulna programozni valamilyen szinten, legalább az alapokat, minimális dolgokat, egy weboldalt összedobni Wixben.
3. A műszaki szakgimnáziumokban viszonylag sok helyen elérhető az elektronika szak. Ez az a hely, ahol régen képezték a rádióműszerészeket, tv szerelőket, ilyesmi. Jelenleg az a helyzet, hogy egy random tanárt, ha megkérdezünk, hogy hol fognak ezek a diákok elhelyezkedni, kissé bizonytalan válaszokat kapunk. Azért itt van kereslet még bőven, csak hát kérdezem én, melyik az a kütyü, ami mostanság még árammal működik ugyan, de nincs benne valami digitális szenzor. Én ebben a dologban óriási lehetőséget látok. Az elektronika szakokat viszonylag könnyű úgy módosítani, hogy robotikát, beágyazott rendszereket, IoT dolgokat lehessen ott tanítani. A robotokat imádják a skacok. Mindegyik. A smart city, smart home, smart car ügyletek és úgy általában az IoT miatt különben is van/lesz keletje a dolognak. Itt vannak műhelyek, szakkörök, tanárok, de megint csak alulfelszereltek az iskolák.

Ez eddig a leghosszabb blogposztunk, szóval, most ennyi. Légyszíves írjatok véleményekett! (És osszátok meg, jöjjenek a kritikák!

-Csudi-

*Külön idegrángást kapok az informatics szótól. Az informatikát angolul egészen egyszerűen nem így mondják, na.
**Ha mégis kéred a brazil gyerek CV-jét, akkor nálam megtalálod. Java, C#, Php, Sql, Scrum, ilyenek vannak benne. A szír srác is még parlagon hever, ő .NET-es. Neki van diákvízuma, 4 órában dolgozhat hivatalosan, és neki van 2-3 év munkatapasztalata.