Hülyebiztos kódolás
Szóval az úgy volt, hogy jó pár évvel ezelőtt nekiültem lenyomni a Khan Academy gyerekeknek kitalált online Javascript tanfolyamát. De nem csináltam végig, mert úgy éreztem, hogy jó, ez egészen egyszerűen idiot-proof, azaz ezt bárki végig tudja csinálni, OK, értem, innen már könnyű. Bárki, aki gyerek, diák, vagy nem IT-s, vagy IT-s de tök mással foglalkozik, vagy kisnyugdíjas, esetleg nagynyugdíjas. Bárki, mert egyszerű, mint a faék és ingyen van. De ha így van, akkor miért nem csinálja?
Hiszen az egész világon mindenhol azon nyígnak már jó ideje, hogy digitális kompetenciák kellenek, meg finn modell, meg nem jó a régi stílusú katedráról oktatás, meg tök felesleges lexikális tudást tömni a gyerek fejébe, mert már feltalálták a Guglit, és különben is XXI. század van. És, hogy egy ország versenyképessége egészen egyszerűen azon múlik, hogy mennyire képzett a munkaereje, mennyire adaptív, rugalmas, tanulásképes és hát állandóan kiderül milyen veszélyes a digitális analfabétizmus. Azt is kimondta már nagyon sok szakember, hogy milyen fontos lenne a gyerekeknek olyan személyes kompetenciák elsajátítása, mint a rugalmas gondolkodás, csapatmunka, információszerzés-értékelés-feldolgozás, gyors tanulás képessége, kommunikáció, prezentáció, érveléstechnika, döntésképesség, asszertívitás, ilyenek. És az is már a csapból folyik, hogy bizonyos hagyományos szakmák végleg eltűnnek, a kamionsofőrtől a pékig, ezzel szemben és bezzeg informatikushiányvan-és-22ezer30ezer50ezer100ezer.
Ezzel szemben itt Magyarországon ez ügyben nem történt semmi. Semmi, azaz semmi. Persze a piaci szereplők nyígásán kívül. Máshol, például Kenyában (!) igen. Visszatérve a Khanhoz, ültem a gép előtt, és azon gondolkodtam, hogy mennyire állat lenne, ha minden magyar kisgyerek ezt végig csinálná. Mekkorát előzhetne az ország, méghozzá több szempontból és hát nagyon bele kellene húzni valami csodával, mert minden ranglistán egyre csak lejjebb megyünk. Nem, nem azért, hogy mindenki kóder legyen és a Mimox Kft rohadt jól járjon, bár ja, végülis azért is. Hanem azért, mert tudvalévő és bizonyított, hogy amely gyerek kiskorában jól megbarátkozik a programozással, az végülis gondolkodni tanul meg, és csodák csodája tök jó lesz töriből meg bioszból IS.
No meg azért is klassz lenne, mert a jövő (és már a jelen) új szakmái bizony nagyon hibridek. Hibrid a UX designer, hibrid az IT fejvadász, a SEO szakértő, az infografika-készítő és az adatbányász is. Mind olyan szakmák, amik pár évtizede még nem léteztek. Felsőfokú képzés ezekből még mindig nincs, mert elég nehéz ügy 8-10 szakmát tanítani egybegyúrva egy finom kombóban. Továbbá, a jövő jogászainak tudniuk kell kódolni, a jövő marketingeseinek pláne, a jövő építészeinek és archeológusainak is mind, az orvosokról már nem is beszélve. De persze az is klassz lenne, ha mégis mindenki lehetne simán csak informatikus ha akarna, és ez már nagyon régi mantrám: nincs tengerünk, se olajunk, nekünk itt a szürkeállomány kellene, hogy AZ exportcikkünk legyen. (Visszanéztem korábbi nyilatkozataimat, lamentálásaimat, és valahol persze fájdalmas, hogy végig falra hányom a borsót, immáron közel húsz éve.)
Tehát a JS kód fölé hajolva ezeken álmodoztam. És akkor kitaláltam a Nemzeti* Kódoló Szerdát.
Ezt a Khanos tanfolyamot végig lehetne csináltatni az összes magyar gyerekkel, és hát arra gondoltam, hogy mondjuk szerdánként – miért ne? – a második órában. (Akkor már felébredtek.) Arra gondoltam, hogy ezt konkrétan középiskolások csinálhatnák, de adaptálva persze mehetne általánosban is. A lényeg az lenne, hogy szerdánként délelőtt, az egész országban az lenne, hogy csitt-piszt, kódolnak a gyerekek! 😀 Úgy szervezném meg, hogy a feladatokat mindenki a saját tempójában végezné, tehát bejelentkezik, és a rendszer tudja, hogy az illető hol tart (ahogy most is van), viszont kéthetente lenne csoportfeladat is. (Lásd csapatmunka skill.) De nem a tanárok állítanák össze a 4-5 fős csoportokat, hanem a központi szerver sorsolná össze random a gyerekeket az ország minden tájáról!
Sok-sok legyet üthetnénk ezzel egy csapásra. Ízelítőt kaphatnának a csapatmunkából, meg abból, hogy hogyan kell alkalmazkodni ismeretlenekhez. Építenénk a versenyszellemre, minden etap végén ott lenne a rangsor, hogy melyik csapat volt a leggyorsabb, melyik a legpontosabb, legfrappánsabb. És mivel sok kéthétből áll az iskolaév, széles körben lenne esély egyik alkalommal előkelő helyen végezni, és az esélyek teljesen kiegyenlítettek lennének, hiszen a csapatok tagjai között MINDENFÉLE gyerek lenne. Megtapasztalnák a gyerekek, hogy milyen dolog másokat rávenni valamire, akikkel csak online kommunikálhatnak, nincs előéletük, viszont tétre (jegyre) megy a dolog. (Ismerős? Hát ja. Mi is kapunk kollégát a világ másik végéről egy projektre, akit nem mi választottunk, nem? De.)
Szükségletek:
1) A tananyagot magyarítani kell, legalábbis a magyarázó videókat. 105 lecke van, a videók pár percesek. Most ezt nem számolom ki egészen pontosan, de száz millióból megvan, fixen. A forrást szerintem a Khan ingyen odaadja, ha és amennyiben komoly tárgyalóküldöttség (mondjuk egy kormány) járna náluk, vagy valamilyen donation-t azért felajánlhatnánk, és akkor ott lenne, hogy a Khant finanszírozza Bill Gates, Mark Zuckerberg és a Magyar Állam, hehe. (EZ TÖK JÓL NÉZNE KI! :D)
2) Kell az iskolákba olyan számítógép, tablet, amin elfut egy böngésző. Jaj, de nagy kérés. És kell az iskolákba internetelérés is, jaj de nagy kérés kettő. (“Haló! NGM? Hogy áll az EU-s finanszírozású projekt az iskolák wifi hálózatával kapcsolatban, meg a tárcaközi bizottságban a munka? Túljutottak már a tervezet 38. verzióján?” – Ja, megszűnt az NGM.) Maga a rendszer központilag futna egy cloudos szerveren, és van olyan magyar tech cég, amelyik e-learning platformot fejleszt és üzemeltet már jó rég óta, ők is meg tudnák csinálni ezt az egészet. Ehhez kell nekik 1 frontendes, 1 backendes és 1 devops, ennek a bérköltsége 47 424 000,-Ft / év, és egyszeri 9,5M Ft valamely fejvadásznak. (Ebbe ne kössön bele senki, mert ezek a számok tűpontosak, ha valamihez, hát ehhez értünk. :P)
3) Kell még cloudos hosting, virtuális szerverek, menedzsment overhead, nyamipapi, dobjunk rá még 1 milliárdot.
4) Legyünk nagyvonalúak, vegyünk egy tabletet minden gyereknek egy évfolyamban, és ha nem tévedek, 40-50e Ft-ért már böngészéshez elég jót lehet venni, főleg, ha azt mondom a vendornak, hogy a megrendelő a magyar állam, és 85 ezer darabot kérnénk leszállítani. Asszem’ ez jó biznisznek számít bármely gyártónak, lehet, hogy még kedvezményt is adnának… Ez így 4,25 Mrd forint. Most mondjam azt, hogy egy stadionnyi? Jó, mondom.
Lássuk csak mit kapunk ennyi pénzért, ami egyszeri és folyamatos tételekből áll? Évente több tízezer diákot, akik megtanultak Javascriptben alapszinten kódolni, csapatban dolgozni akár vadidegenekkel, és ilyetén módon BÁRMELY szakma választásakor máris sok-sok hasznos személyes kompetenciával rendelkező munkaerőre! És persze szert teszünk talán valamivel több olyan emberkére, aki a szoftverfejlesztést választja pályának – mert már nem fél tőle.
TOVÁBBÁ!!!! Kapnánk egy új nemzedéket, amelynek a közös kulturális kincsébe és emlékezetébe belekerülne a Kódoló Szerda, és talán kiütné onnan a nihilista magyar irodalmi műveket illetve gyermekdalokat, mint legkisebb közös többszöröst. Jelenleg ugyanis minden magyar gyereknek beleégnek a retinájába és beleivódnak az agyába a horrorsztorik, pl. késes támadás, bennégés, kerékbetörés, végtagvesztés áldozatairól szóló dalocskák, illetve elhagyott szeretők, katonának elhurcolt legények, erdőben elveszett alakok, éhezés, fázás minden mennyiségben általános- és középiskolásoknak a népdalok formájában. (50 népdalt tudok körülbelül, 30-at hangosan el is merek énekelni, csak fájna neked. Ezek közül 3 vicces, a többi öngyilkos.)
Szóval megváltozhatna az is, hogy a magyarokat ténylegesen összekötő legpozitívabb dolog nemzettudatilag a túró rudi. (Most komolyan. Nem az? De.) Mennyire király lenne már, ha később az állásinterjúkon, kávézós munkahelyi beszélgetéseken előjönne, hogy “képzeld, nyertünk a Level 13-on, volt a Zsiga Tumbóházáról, meg a Joci a VI. kerből, meg a Kati Zalamakkosról”, vagy “imádtam az első 15 szintet, mert megcsináltam két nap alatt, otthon továbbcsináltam, nem vártam szerdáig”. És nem pedig az, hogy melyik kötelezőt szkippelte a magyartanár és EZÉRT miért volt már ilyen jófej…
Na és akkor hol tartunk ebben?
Most jönne az a rész, hogy és akkor beleért a kezem a bilibe. De nem jön. Ugyanis még nem adtam fel ezt az egészet, csak “rápihenek”. (Persze, ha te kedves olvasó esetleg tudnád, hogy mindezzel hogyan és hol lehet lobbizni, és meg is tennéd, akkor teljesen ingyen átadom az ötletemet, hajrá.) Az van, hogy kb. 2015-ben az IVSZ-en keresztül hallottam az angol közoktatás digitalizációs reformjáról, ahol igenis megcsinálták a programozás oktatásának bevezetését az általános iskolákban, és úgy tűnt, hogy van egy csapat, aki ezt az egészet nélkülem is tolja, nem kell hát mindenbe beleugatnom. Szóval ezt egy picit elengedtem, de nem végleg.
Ugyan az elmúlt években az oktatás felől minden napra jutott egy rossz hír, és minden másnapra egy borzalmasan rossz hír, de megszületett a DOS (Digitális Oktatási Stratégia), lett új szakmai informatikai kerettanterv, ami már hasonlít arra, ami kellene a piacon MOST (de nem jövőre), megalakítottuk az Infotanár Mentor Programot (ITMP) és nagy nehezen megszületett az új NAT tervezete is (Nemzeti Alaptanterv – a Csépe Valéria féle), ami a DOS igényeihez képest nem elég radikális, ahhoz képest pedig, hogy a jelenlegi tanári kar a jelenlegi lelki állapotában mit tud végrehajtani, ahhoz meg sok, vagy ippeg csak megcsinálható. (Úgy tűnik menet közben csíphettek vissza az ambíciózusságából.)
Szóval jelenleg ITMP-zünk. Nagyon repül az idő, már harmadik éve foglalkozunk a középiskolai informatika oktatás támogatásával. A 2017-2018-as tanév különösen eseménydús volt.
Novemberben Kajtár Orsival, a United Consult HR vezetőjével elmentünk Nyíregyházára és meglátogattunk 4 középiskolát, és benne 6 osztályt, és jól megmotiváltuk a srácokat, hogy milyen klassz dolog informatikusnak menni. Ebből a Szikszis informatikus csapat a nekünk szánt 45 percet kevesellte, nem kértek a szünetből, pedig kicsengettek. Végül 3×45 perc lett és teljes odaadás, legalábbis részünkről! (Amúgy meg gasztronómiai okokból belezúgtunk Nyíregyházába, btw.) Az UC egyébként halálosan jófej volt, és több százezer forinttal támogatta a Szikszi által menedzselt szabolcsi megyei programozóversenyt. Ezúton is köszönjük.
Decemberben volt egy Kódok Harca nevű rendezvény, itt a szervező-szponzor céget és az iskolát az ITMP hozta össze. Középiskolás osztályok írtak AI tanuló algoritmusokat, és egymás ellen küldték harcba a kódokat. (A híres-neves Nokiás kígyós játékot kellett megírni úgy, hogy nyertes taktika legyen belőle az ellenkígyóval szemben.) Ez most egy sulin belül történt, reméljük lesz országos csata is legközelebb!
Januárban lement egy online Javascript tanfolyam, külön a tanároknak, ippeg last minute, hogy úgy mondjam. Az új kerettanterv szerinti 10. osztályosoknak a második félévben kezdődik a JS, azaz megismétlődött az a bravúr, hogy jópáran max. 3 leckével ugyan, de a diákok előtt jártak… (Ezuttal is köszönjük a DPC és a LogMeIn emberi és anyagi támogatását!)
Februárban Pápai Dettivel (Comnica), Gotthardt Zsókával (Big Five) és Lőrincz Orsival visszamentünk Nyíregyházára, és ezúttal csak a tanárokkal foglalkoztunk, és tartottunk egy jó kis csapatépítő tréninget, persze CSR jelleggel, mert hát a HR-es ahol tud, segít. Ilyenje még nem volt egy tanári karnak sem. 🙂
Ismerkedés robotokkal, augmentált meg virtuális valósággal.
Áprilisban, köszönhetően a Mimoxnak, már második éve tekinthettek be a Startup Safary európai programsorozat keretében a legizgalmasabb budapesti startupok és tech cégek életébe a diákok. 306 diákot tudtunk elhozni vidékről, 80-at Budapestről és 38 tanárt! Voltak tavalyi repetázók, de a többség teljesen új volt. Sokan életükben először jártak a fővárosban, és sokan életükben először láttak igazi munkahelyet, vagy igazi JÓ munkahelyet vagy előszőr láthatták a versenyszférát BELÜLRŐL.
A Safary nem egy átlagos konferencia, hanem egy két napos gigantikus startup fesztivál. Reggelik, irodatúrák, workshopok, hackathonok, meetupok, képzések és szakmai előadások vezetnek be a startup ökoszisztémába. Nemcsak technológiai cégeket hallgathatnak az érdeklődök, hanem a gasztronómia, oktatás, lifestyle, stb. területeken történő innovációkkal is megismerkedhettek. A hozzáállás az, ami a legfontosabb, hogy átmenjen a közoktatásba: tudásmegosztás, kiváncsiság, motiváltság, csapatmunka, csillogó tekintetű startupperek. És jövőkép. Főleg az. Hogy értelmet nyerjen, hogy miért is járnak informatikai szakgimnáziumba vagy infofaktos gimibe. Milyen szuper menő munkahelyeik lehetnek, narancsfacsaró és túrórudi géppel, no meg babzsákokkal. Imadták.
Safarizó nyiregyházi diákok a Nyugatinál
„Ez egy időutazás volt a jövőnk egyik lehetséges kereszteződésébe.” (Oláh Norbert, Nyíregyháza – szóltunk a tanárnak, hogy ez az összegzés szerintünk megér egy 5-öst.)
Jeol Spolsky a We Are Developers konferencia színpadán, a Stack Overflow-ról mesél
Májusban jött a We Are Developers konferencia, amit megelőzött a BMSZC Neumann János Szakgimi házi programozó versenye. Ennek a győztesét Stefán Kornél 9. osztályos tanulót és a felkészítő tanárát, Répásné Babucs Hajnalkát, továbbá a BGSZC Katona József Szakgimi vezető tanárát, Virga Krisztát vittük ki Bécsbe, ahol legendákat láthattak élőben. Ilyen legenda Steve Wozniak, John Romero, Joel Spolsky vagy Una Kravets (aki annyira még nem legenda, de az én személyes kedvencem. Hogy lehet a CSS-t ENNYIRE szeretni? :DDD). A legendák mellett pedig volt több száz előadás, új technológiák, startupok, meg a szokásos buli. (Mármint szokásos azoknak, akik a versenyszférában dolgoznak, de egyáltalán nem szokásos a magyar közoktatásban küzdő tanároknak.)
Egyébként itt vannak az előadások, nézzétek meg: https://www.wearedevelopers.com/videos/#wad-videos+p:2
John Romero megígérte, hogy eljön hozzánk is.
Ezt miért csináltuk? Azért, mert a szponzorációért cserébe Kornélnak be kellett számolnia az osztálytársainak, hogy miket látott halott fejlesztés, AI, security, robotika, stb. területeken, milyen volt az egész, és rá kellett vennie a többieket, hogy tanuljanak mint a kisangyal és húzzanak bele, mert ha jól csinálják, esetleg ők is eljuthatnak ilyen konferenciákra. (Ugyanitt további szponzorok kerestetnek – te fizetnél egy jegyet egy tehetséges diáknak? Bíró Júlia (magánszemély), megtette. Kornél jegyét ő fizette. Mi csak a többit.)
Mester és tanítványa – így jár, aki programozó versenyt nyer.
Most pedig itt az új tanév. Kicsit félelemmel vegyesek az érzéseink, mert az első hírek szerint lassan több tanár hiányzik az oktatásból, mint nővér a kórházakból. Úgyhogy belegondoltam, hogy ennek alapján mégjobb ötlet központi szerverekről tolni az online tananyagokat az egész országban, és esetleg online kommunikálni kamerákon keresztül. Egy-egy tanár megtarthatná az óráit helyben, a saját osztályának, de közben streamelné másnak is. Fel is lehetne iratkozni mondjuk a szupertanár csatornájára, és mikor a szupertanár (az a jólmegfizetett egyetlen egy) a szuperiskolában órát ad, a többiek rácsatlakoznak online. Elvégre a munkahelyeinken is ezt csináljuk…
Addig is, most évkezdéskor támogattunk egy szervervásárlást, méghozzá egy elit gimnázium számára, mivel kiderült, hogy a régi szegényke, idősebb azoknál, mint akik tavaly érettségiztek. És sajna esély sem volt arra, hogy egy budapesti elitgimnázium csakúgy kapjon az államtól egy új szervert. Mondjuk egy picit újabb elektromos hálózattal is beérnék. A mostani van vagy 60 éves.
Szóval Nemzeti Kódoló Szerda rulez.
– Csudi –
*Azért Nemzeti, mert ha van Nemzeti Dohánybolt, akkor a kódoló szerdának is Nemzetinek kell lennie, és kész. Tartsuk be a prioritásokat kérem. Nem? De.
A cikk szerzője:
