A második nap:
“Nov 09 @ Lisbon
A mai napi programomat megpróbáltam inkonzisztencia mentesre összeállítani. Többnyire sikeresen. A legjobban a “Space won’t be the final frontier” című talk tetszett. Esetleg érdemes rákeresni az interneten. Űrturizmusról, és más égitestek betelepítéséről is szólt. Ha másért nem, Naveen Jain fergeteges előadásmódja miatt.
Ma szakítottam időt arra, hogy megnézzek néhány startup standot. Ezek közül egy intelligens világítással foglalkozó ragadta meg a fantáziám. Az volt a pláne benne, hogy az üzembehelyezéshez csak a fénytestek felszerelésére és egy mobilalkalmazásra van szükség. (Például kábelekre és egyéb eszközökre nem.)
A mai napra is igaz volt, hogy hatványozottan több látni és hallani való volt annál, mint amin egyszerre részt lehetett venni. Egy futtában elkapott előadásból egy idézetet szeretnék még megosztani. “The best way to predict the future is to create it”
Szabó Gergely
“A második napon már tapasztaltabban vágtunk neki a Számmitnak. Az első előadás, amit megnéztünk a “Director’s cut: Plotline and presence in VR” arról szólt, hogy miként lehetne alkalmazni a VR technológiát a történetmesélésben. Példaként említették a filmeket, miszerint a történetet kiegészíti a látványvilág, amelyben a nézőnek nincs lekorlátozva a látószöge. Ezzel a rendezőket is nagyobb kihívás elé állítanák. A panel lényegében a virtuális valóság technológiájának a teljes potenciáljára világított rá. A nap folyamán még részt vettünk a “Leveling the playing field in gaming” című talk-on amelynek a fő témái a gyorsan fejlődő játékipar és a játékok élőközvetítése volt. Jonathan Simpson-Bint, a Twitch munkatársa szerint érdemes fókuszálni a kisebb projektekre, mivel egy napon lehet, hogy majd a legnépszerűbb tételek között fogjuk viszontlátni azokat. Fontos a csapatmunka és az, hogy folyamatosan kövessük a fejlődő új technológiákat. Az utolsó panelen – ami a nagyszínpadon volt – arról beszélt Gabriel Leydon (Facebook), hogy akár egy garázsból is el lehet indítani egy vállalkozást. Azt javasolta, hogy elég egy szakértővel felvenni a kapcsolatot és így rövid időn belül bárki fellendítheti a projektjét.
Az előadásokon kívül még találkoztunk pár magyar summiterrel, akik nagyon kedvesek és barátságosak voltak.”
Fehér Nándor, Nagy László, Nagy Márk
#websummit #lisboa #bolyaicrossover
Én pedig még annyit tennék hozzá, hogy a tegnapi nap feszült volt. Az amerikaiak lógatták az orrukat, egy alkalommal, a content generation színpadon, ahol főleg a média képviselői lépnek fel, a panelbeszélgetés vezetője nekiszegezte a kérdést a nézőknek, hogy van-e a teremben valaki, aki Trumpra szavazott. Egy ember feltette a kezét, szerintem mindenki általános döbbenetére, na nem azért, mert Trump szavazók léteznek, hanem, hogy hát ezt a kérdést azért mégsem illik feltenni. Illetve azért, mert volt valaki aki fel is tette a kezét, és egyedül az óriási teremben vállalta magát, a nyilvánvaló ellenszélben. Az ellenszél pedig azért nyilvánvaló, mert azért a Startupok között van egy kis feszkó, hogy hát akkor most döl-e még a lé, mit szólnak a befektetők a dologhoz. Vállukat rántják, business as usual, vagy óvatosabbak lesznek? És hát a WebSummit eléggé multikulti, a világ minden országából vannak résztvevők, mindenki vállalkozó szellemű, nyitott, innovatív, szóval nem olyan, aki a régi világot akarná vissza, bármit is jelentsen a régi világ. Szóval tegnap minden egyes előadáson meg volt említve az elnökválasztás, és hát ilyen “yeah, shit” jelleggel, de azért óvatosan, hogy csak nem lesz már annyira szar, az lehetetlen… Sean Rad, a Tinder alapítója és vezérigazgatója pedig elmagyarázta, hogy miképp tett a Tinder az amerikai elnökválasztásért, mármint, hogy kiegyensúlyozott tájékoztatást kapjon mindenki, és mi a felelőssége egy tech cégnek egy ilyen kampányszituációban. (De persze “locker room talk has no place on Tinder” – ezért kapott egy jó nagy tapsot, és olvadó tekinteteket az őt kérdező Cosmopolitan újságírónőtől, Farrah Storrtól.)
Ami a legérdekesebb volt számunkra, az az, hogy a Tinder önmagát használja pozíciói betöltésére, tehát igen, jól értettétek, megnézik az arcokat, akik bejelentkeznek, és a munkatársaknak ők ugyanúgy feljönnek mint “match”, és ezek közül swipe-olnak balra vagy jobbra, aztán, ha minden OK, és találkozó is létrejön, akkor esetleg felveszik őket dolgozni a Tinderhez. (Amúgy Lőrincz Orsi régi mániája a Tinder for Jobseekers dolog. Na majd egyszer…) Szóval így vették fel a felhasználó-viselkedés elemzés osztály vezetőjét is, aki egy szociológus csaj. Ja, és Sean barátnője is Tinderről van, persze. Amire még a cég használja a saját cuccát, az a customer feedback, akik feljönnek a munkatársaknak, mint match, azokat kikérdezik az új funkciókról. Kényelmes.
A kép forrása: Observador.pt, mert az én fotóm kaka lett. Aki esetleg tud portugálul, annak itt a cikk is erről az egészről.
Folyt. köv. mert tegnap azért sok minden volt.
Csudi
A cikk szerzője:
