Az önéletrajzírás

Lerágott csont is lehetne, de igazán jó CV-t nagyon ritkán látunk. Márpedig ezen múlhat az, hogy megkapsz-e egy állást. Az önéletrajz nem más, mint egy marketing brossúra, ahol az áru a Te munkaerőd. Az álláskeresés a munkaerőpiacon való megjelenést jelenti. Piacról beszélünk, és ez azt jelenti, hogy vannak vevők és vannak eladók. Tudnod kell, hogy a jó szakembernek is kell “cégér”. Mivel pedig a vevők különbözőek, az önéletrajznak is változnia kell, igazodva a vevőkhöz.

Amerikai típusú önéletrajz:

Felsorolásszerű, csak a tényeket tartalmazó lista. Az adatok logikusan vannak csoportosítva, és ezen belül érvényesül a kronológiai sorrend, méghozzá időrendben visszafelé. Az évszámok általában a bekezdések elején foglalnak helyet. Ma már szinte mindenki ezt a formát részesíti előnyben, mert a tárgyilagos, áttekinthető adatok között könnyebb tájékozódni.

Európai típusú önéletrajz:

Az 1990-es évek végén az  Európai Bizottség elkészítette javaslatát egy egységes rendszer létrehozásáról az Unión belül, amely elősegíti az Europán belüli mozgást, munkavállalást egységesített dokumentumok használatával, ez a rendszer 2004 óta müködik Europass néven. Ha az EU valamelyik szervezetéhez pályázunk kötelező a használata, egyéb esetben nem ajánljuk, nehéz áttekinthetősége miatt. Még ha fel is használod, akkor győződj meg róla, hogy kiveszed belőle a felesleges elemeket: Europass logót, copyright szövegeket, stb. Külön bosszantó benne, hogy a munkahely neve az adott munkahely rész végén szerepel, és ennek az a következménye, hogy rendszeresen összeolvad a következő munkahely pozíciómegnevezésével, így okozva zavart a erőben. Tele van redundáns részekkel, amik csak foglalják a helyet, mint pl. a „pozíciónév”, „dátum”, „munkaadó címe” – ezutóbbi ki a francot érdekel? (Legfeljebb az ország. Hamár, akkor a cég weboldalának a címe sokkal hasznosabb.)