„Pacsirtanyelv! Fülemülemáj! Szarkaszív! Csípős kobranyelv! Rántott farkasmellbimbó! Vegyétek és egyétek, amíg meleg! Marcipános varangy! Metélt teveherék!” – Life of Brian
A vérbeli értékesítő bármit bárkinek elad bármikor, a lehetőségek, mint elektronok az anyagban bőven rendelkezésre állnak. Csak ki kell nyújtani érte a kezünket. Olajat az araboknak, havat az eszkimóknak, mindegy. Azaz nem. Van egy kivétel, és azt IT-nak hívják. Magyarországon különösen.
Nekünk itt most nagyon egyszerű a dolgunk. Ugyanis, ha ezeket a sorokat tényleg azért olvasod, hogy tájékozódj a különböző karrierekről, akkor valószínűleg sosem leszel jó értékesítő. Az ilyenfajta ember ugyanis már az oviban is csereberél, bizniszel, matricát, üveggyöngyöt, általánosban meg zsebpénzt keres táskacipeléssel, járőrszolgálattal a nagyobbaknak, eladja a szülinapi ajándékát csoki papírért, amit tovább ad egy baró matchboxért, és tényleg jó boltot csinál. Ezen kívül imádja az embereket, beszél, beszél, beszél, mindent megfigyel, nem mélyen, de elrakja az infót, bármilyen infót, minden infó jó lesz még valamire, semmit sem törlünk a memóriából… (ezt ne keverjük össze a térfigyelő kamera, a.k.a. nagymama-szindrómával, ott ugyanis gyakori a téves következtetések levonása: „biztos kábittózik”) Az ilyenfajta ember szépen kijárja az egyetemet, megírja a diplomáját, majd esze ágában sincs mérnöknek lenni, az egész egyetem arra volt jó, hogy kiépítsük a kapcsolatrendszerünket, hahaha! Ha neked nem jut eszedbe kapásból több mint 30 egyetemi évfolyamtársad neve, akkor ez a rész felejtős, beza.
De miért is különbözik az IT sales a többitől?
(Disclaimer: igen, elfogultak vagyunk a továbbiakban.) Azért, mert ma már (majdnem) az összes szolgáltató- és iparvállalat versenyképessége nagymértékben azon múlik, hogy hogyan használja ki az informatikai fejlődés nyújtotta lehetőségeket. (Erre már fent célozgattunk.) Az informatikai beszerzések, biztonsági szintek, illetve beruházások döntően befolyásolják bármely cég túlélési esélyeit ebben a rendkívül gyors, sebezhető és nyitott végű világgazdasági helyzetben. Az értékesítő egyben szakértő kell, hogy legyen. Hiszen ezen a piacon a legnagyobb a verseny, itt van a termékek, szolgáltatások legnagyobb palettája, itt a legegyszerűbb az összehasonlítás, és az Internet, illetve a globalizáció illetve a majdnem teljes nyelvfüggetlenség miatt itt a legelérhetőbbek még a zimbabwei beszállítók is. Másrészt új üzleti lehetőséget kell, hogy nyújtson az informatikai bővítés (akkor is, ha közvetlenül „csak” egy megtakarításhoz vezet), tehát az értékesítőnek értenie kell az ügyfél piacához is!
És miért emeltük ki Magyarországot, mint jelenséget? Egyrészt, mert ez egy nagyon kicsi ország. Tett nem marad megjegyezetlenül, és sosem tudhatod, hogy a másik mit tud. Annyira kicsi ez az ország, hogy a vevőd sajna tuti fixen együtt sétáltatja a kutyáját a konkurencia munkatársával. Másrészt ez egy pletykás kicsi ország. Harmadrészt, még mindig az állam a legnagyobb megrendelő. Na, ehhez nem is fűzünk több kommentet, gondolkozz és jöjj rá!