Mottó: „A bölcsész felhasználó az, aki kijavítja a helyesírási hibáidat a config.sys-ban. De kérünk Téged, vedd észre a jobbító szándékot!”

A legtöbb informatikus (függetlenül attól, hogy később mi lesz belőle), azzal kezdi a pályafutását, akár egészen zsenge korban, hogy beleütközik egy szomszédba vagy nagybácsiba, aki mókásan szerencsétlenkedik a PC-jével, esetleg televírusozza, vagy nem tudja, milyen legyen az új config. Ezt a szenvedést nehéz sokáig tétlenül nézni, az ember hát fogja és segít. Listát állít össze, átrohan egy csavarhúzóval, felinstallál, leszed, megpucol, és reménykedik benne, hogy a kedves rokon-barát-ismerős nem csinál túl nagy galibát egy héten keresztül. Érdekes módon egyre több lesz az ilyen ismerős-rokon-barát, szűnni nem akaró problémákkal. És ez az a pont, amikor az átlag IT-s idegrohamot kap. „Csak usert ne lássak többet” felkiáltással magára zárja a Google-t, esetleg „rendkívül érzékeny lelkű tudós vagyok” pofát vág, és finoman jelzi a rokonságnak, hogy kopjon le. Vannak azonban a lelkes kivételek, akik felismerve az irgalmatlanul jó üzleti lehetőséget felcsapnak rendszergazdának!

Friss pályakezdőként bekerülve egy céghez, az első feladat általában tényleg a user support (felhasználó támogatás) ezen a vonalon, és a tevékenység nem sokban különbözik a nagybácsistól, egyszerűen csak kollégákat vagy ügyfeleket kell pátyolgatni, és fizetnek érte. Bonyolultabb dolgok nem nagyon vannak, gondolkozni nem kell. A fejlődést itt az jelentheti, ha egyre komplexebb informatikai környezetbe kerülünk. Jussunk el a néhány PC + fileserver + mailserver + firewall környezettől minél hamarabb olyan környezetbe, ahol valamilyen üzleti alkalmazás támogatása is a feladatunk. Tehát, ahogy a képen a nyilak is mutatják, első felelősségi körünk a PC-k, utána a szerverek, utána pedig az emberek, akik az első két felelősségi körben vannak, utána pedig az egész rendszer, hardverestül, emberestül. A végén a CIO (Chief Information Officer – IT Igazgató) már üzleti stratégiát hajt végre, sőt, egyes helyeken meghatároz üzleti stratégiákat! (Arról, hogy egy CIO-nak mi is pontosan a szerepe, már konferenciák sorát rendezték. A mi véleményünk az, hogy ezt a részt itt nem lehet bedobozolni, azaz definiálni. Piac, cégkultúra és emberfüggő, hogy mit vár el egy cég a CIO-tól, mit tud, mit akar, és mit engednek neki tenni.) De az biztos, hogy versenyelőnyre egyre inkább minden iparágban az IT integráns és tudatos használatával lehet szert tenni. Ez pedig nehéz dió a nem IT-s cégvezetőknek, hiszen nem (biztos, hogy) tudják, hogy mi mindent lehet informatikai eszközökkel megvalósítani.

Itt szeretnénk külön felhívni a figyelmet, hogy kisebb cégeknél a rendszergazda a CIO, ha nem is teljes költségvetési felelősséggel, de mindenképpen döntés-előkészítői feladatkörrel. Kisebb cégeknél tehát a rendszergazda is tudja befolyásolni jó ötletekkel a cég operatív működését, tehát semmiképpen ne nyomjuk el magunkban a kezdeményezést. Egyszerűen azért, mert lehet, hogy a cégvezetőnek valami olyasmi miatt fáj a feje, amit IT-val pikk-pakk meg lehet oldani! Csak egy kis példa: egy jelöltünk egy interjún mesélt magáról, és említette, hogy az XY nyomtatót használták vonalkód nyomtatásra. Ez nem volt lényeges az interjú során, haladt is tovább a mesélésben, mikoris az interjúztató vezető hüledezve állította le, hogy ne már, ő azt hitte, hogy egy vonalkód-készítő eszköz többszázezer forintba kerül. Kis cégként nem is gondoltak rá, hogy vonalkóddal oldjanak meg egy azonosítási problémát (nem áruról volt szó). És a megoldás ott volt a szobájukban, csak nem tudtak róla.

Kinek való az üzemeltetési karrier? Leginkább azoknak, akik organikusan akarnak és tudnak nőni, fejlődni, nem pedig nagy lépésekben drasztikusan. Akik türelmesek, tudnak sok kicsi kockakőből felépíteni egy erős várat. Akik belátják, hogy a felhasználók nem hülyék, csak máshoz értenek. Igazából az IT üzemeltetőktől működik a világ – nélkülük megállna. Stabil lábak kellenek ide. Lehet és kell is itt is innoválni, újítani, de a lényeg a kiszolgálás, más keze alá dolgozás. A legtöbb cégnél az informatika kulcsfontosságú, sőt stratégiai szerepet tudhat magáénak, de (De!) nem a raison d’etre…